1 Sámuel 28
1 Sámuel 28
Háttér
• Sheol: árnyak (refáim) világa, a jók és rosszak is ide kerülnek halál után, (Ézs. 14,9-10; 26,14; 38,18; Zsoltárok 6,6; 30,10; 88,6-13; 115,17; Prédikátor 9,10; Jób 10,21-22) nem igazi élet, a létezés nem vonzó formája; lent van. De: Zsolt 16,10; 49,15; Jób 19,25-27; Ézs. 26,19; Dán 12,2
• Ősök imádata: elterjedt a kánaáni népek között az ősök tisztelete, imádata (pl. áldozatok bemutatása, tanács kérése). „Elohim”: isteni lény
• Halottidézés tilalma: 3Mózes 20,27: „Ha egy férfiból vagy asszonyból halottidéző vagy jövendőmondó szól, halállal lakoljon. Kövezzék meg őket: vérük rajtuk.” 5Mózes 18,11 „Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó!”
• Halottidéző - Eshet Ba’alat Ov: „szellemek úrnője (női tulajdonosa)” vagy „szellem-gödör birtokosa”
• Én-Dór: „A kör forrása/szeme” vagy „Generációk forrása”; határvidéken, Jezréel völgyében (déli rész)
• Áldozat vagy vacsora? Saul első étkezése Sámuellel ↔ utolsó vacsorája
Saul, a halottidéző és Sámuel(?) – Avagy, mi történhetett Én-Dórban?
• 1. Valóban Sámuel volt, akit a halottidéző (és/vagy JHVH) felhozott a Sheolból. Az eredeti, rabbinikus elképzelés – ez volt az elfogadott verzió a kereszténység elterjedéséig. Sirák fia könyve 46,20 „Megkérdezték [Sámuelt] még a halála után is, és megmondta előre a király halálát. Felhangzott a földből prófétáló szava, hogy a nép bűneit így kiengesztelje.” A halottidéző csak lát, a megbízó csak hall; halál után 12 hónapig (utána csak szellem).
• 2. Átverte a halottidéző Sault, csak egy hasbeszélő volt.
• 3. Egy démon jelent meg Sámuelnek álcázva magát.
• 4. JHVH üzent Saulnak Sámuel képében (de valójában nem Sámuelen keresztül).
• 5. Nem is történt meg, csak Saul végső hibájaként (őt befeketítve) írták le a történetet.
• Miért ijedt meg a halottidéző? a, Mert még sosem sikerült a halottidézés addig. b, Mert máshogy jelent meg Sámuel, mint ahogy a halottak szoktak. c, Csak attól ijedt meg, hogy felismerte Sault.
• Ami biztos: semmi sem biztos.
1. Hogyan reagálok, ha nem hallom Isten hangját?
• Miért lehet csendben Isten?
• a, vétkeztem (megtérés); b, próba (Jób); c, én vagyok túl hangos; c, másfajta kijelentés; d, Isten tanítani akar (mire?); e, együttérzés csendje f, meghitt kapcsolat csendje; g, minket erősítő csend
• Muszáj tudnom az okát? „Elég az én kegyelmem”. A csend is kommunikáció, a csend is a kegyelem része.
• Elég a türelmes, Istenre figyelő, elcsendesedő várakozás. Rajtunk múlik, hogy épülésünkre szolgál-e, vagy épp ellenkezőleg…
2. Meddig engedelmeskedem Istennek?
• Csak addig engedelmeskedem, ameddig ez nem jár nekem hátránnyal?
• Engedelmesség vagy szükség esetén a saját régi „utam”?
• Felülírhatja a nehéz helyzet Isten parancsát?
• Ézsaiás 8,19: „Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?”
3. Kinek a tanácsára hallgatok? Kivel vállalok közösséget?
• Csak akkor hallgatok mások tanácsára, amikor már túl késő?
• Csak akkor érdekel Isten/Isten embere véleménye, amikor már meg sem tudom kérdezni?
• Közösség a filiszteusok vezérével, ill. a halottidézővel – Vive le roi!
1 Sámuel 28
1. És volt ama napokban, összegyűjtötték a filiszteusok táborukat hadra, hogy harcoljanak Izrael ellen. Ekkor szólt Ákís Dávidhoz: Tudnod kell, hogy velem vonulsz ki a táborba, te meg embereid. 2. Dávid ezt felelte Ákísnak: Akkor te már azt is tudod, hogy mit kell tennie szolgádnak. Ákís ezt mondta Dávidnak: Úgy van! Testőrömmé teszlek erre az időre.
3. Sámuel meghalt volt és gyászt tartott érte egész Izrael és eltemették őt Rámában, a városában; Saul pedig eltávolította volt a szellemidézőket és a halottjósokat az országból. 4. Összegyűltek a filiszteusok, eljöttek és táboroztak Súnémban; erre összegyűjtötte Saul egész Izraelt és táboroztak a Gilbóa-hegyvidéken. 5. Midőn látta Saul a filiszteusok táborát, megfélemlett, és nagyon remegett a szíve. 6. Megkérdezte Saul az Örökkévalót, de nem felelt neki az Örökkévaló sem álmokkal, sem az úrimmal, sem a prófétákkal. 7. Ekkor mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy szellemidéző asszonyt, hadd menjek hozzá és kérdezzem meg. Szóltak hozzá a szolgái: Íme, van egy szellemidéző asszony Én-Dórban.
8. És elmásította magát Saul, felöltött más ruhát és elment, ő meg két ember vele, és odamentek az asszonyhoz éjjel; és mondta: Jósolj nekem, kérlek, szellemidézéssel és hozd föl nekem, kit neked mondani fogok. 9. Szólt hozzá az asszony: Íme, te tudod, mit tett Saul, hogy kiirtotta a szellemidézőket és halottjósokat az országból; miért akarod hát tőrbe ejteni lelkemet, hogy megölj? 10. S esküdött neki Saul az Örökkévalóra, mondván: Él az Örökkévaló, nem fog téged bűn érni e dologban. 11. És mondta az asszony: Kit hozzak föl neked? Mondta: Sámuelt hozd föl nekem.
12. Midőn meglátta az asszony Sámuelt, fölkiáltott hangosan; és szólt az asszony Saulhoz, mondván: Miért csaltál meg, hiszen te vagy Saul! 13. És mondta neki a király: Ne félj! Mit láttál? Szólt az asszony Saulhoz: Isteni lényt láttam feljönni a földből. 14. És mondta neki: Mi az alakja? Mondta: Öreg [Álló] férfi jön föl, köpenybe burkolózva. És megtudta Saul, hogy Sámuel az; meghajtotta magát arccal földre és leborult.
15. És szólt Sámuel Saulhoz: Mért háborítottál, fölhozatván engem? Mondta Saul: Meg vagyok szorulva nagyon, a filiszteusok ugyanis harcolnak ellenem és Isten eltávozott tőlem és nem felelt már nekem sem a próféták által, sem álmokkal; hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit tegyek. 16. És mondta Sámuel: Minek is kérdezel, holott az Örökkévaló eltávozott tőled és ellenséged lett? 17. És tett veled az Örökkévaló, amint szólt általam: elszakította az Örökkévaló a királyságot kezedből és adta társadnak, Dávidnak. 18. Mivel nem hallgattál az Örökkévaló szavára és nem hajtottad végre föllobbant haragját Amáleken, azért ezt a dolgot cselekedte veled az Örökkévaló e mai napon. 19. Adni fogja az Örökkévaló Izraelt is veled együtt a filiszteusok kezébe, és holnap te és fiaid velem lesztek; Izrael táborát is adni fogja az Örökkévaló a filiszteusok kezébe.
20 Ekkor Saul hirtelen teljes hosszában elzuhant a földön, annyira megrémült Sámuel szavaitól. Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit. 21. És jött az asszony Saulhoz és látta, hogy nagyon megrémült; ekkor szólt hozzá: Íme, hallgatott szolgálód a szavadra, kockára tettem lelkemet, hallgattam szavaidra, melyeket szóltál hozzám. 22. Most tehát hallgass, kérlek, te is szolgálód szavára, hadd tegyek eléd egy darab kenyeret és egyél, hogy legyen benned erő, midőn majd mész az úton. 23. De vonakodott és mondta: Nem eszem. De unszolták őt szolgái és az asszony is, és hallgatott szavukra; fölkelt a földről és leült az ágyra. 24. Az asszonynak pedig volt egy bent-hízlalt borjúja a házban, és sietett és (áldozati állatként) levágta; majd vett lisztet, meggyúrta és megsütötte kovásztalan kenyérré. 25. Odavitte Saul elé és szolgái elé és ettek; erre fölkeltek és elmentek azon éjjel.
